Lovas Ildikó: Amikor isten hasba rúg

A regény szereplői ifj. Brenner József, vagyis Csáth Géza, édesanyja, felesége és az egyéves korában árvává vált, nyomasztó titok árnyékában felnőtt leányuk.

A párbeszédes formában megírt regényben drámai erejű vallomások, sejtések, gyengéd érzések, magasra csapó indulatok kavalkádja viszik közelebb az olvasót a történethez, az emberi lélek, a négy beszélő lelkének legmélyebb útjaihoz, zugaihoz. A tények és az író teremtő ereje ötvöződik a műben.

Amikor isten hasba rúg / rendező: Urbán András

"Hát ha Isten nem is, de Urbán és előadása eléggé hasba rúgott.

Személyes, belső monológok, önmarcangolás, harc, vágy. Egy napló lapjai, egy napló szavai. Egy ember fejébe kuporodunk be, s hallgatjuk a hangszóróból kiszűrődő mondatokat. Rezignáltan felmondott szöveg, mely nincs megtöltve érzelmi felhanggal. Éppen elég kemény a tartalma. S ezt ellenpontozza, mit ellenpontozza, aláhúzza vagy felrúgja, szétfeszíti a színpadi cselekmény. A színészek energiája, Csáth vágyódása, kételyei, az őt körülvevő nők drámája.

Én két ember vagyok — hangzik el a mondat többször is, az előadásban mégsem annyira Csáth Géza a fontos, hanem az őt körülvevő nők. Édesanyja, felesége, lánya. Női történetek rajzolódnak ki. Nem túl vidám női sorsok.

A Csáthhoz köthető szimbólumok sorra jelennek meg az előadásban, mégsem a szokványos módon. Itt volt a varázsló is a kertje nélkül, szappanbuborékokat fújva egy műanyag kínai buborékkészítő géppel, itt a csúnya varangy, fejére kötözött műpéniszekkel, itt volt a nagy macska, madarak és gyerekek, Csáth Géza hősei, drogos izzadságban úszó rémálmai és hallucinációi. Nem egy vidám világ ez, és nem egy vidám élet, ergo nem felhőtlenül vidám előadás. Vizualitása csodálatos. Talán az egyik legszebb kép, amikor a csontvázat az akváriumba engedik, s az a vízben életre kel, ahogy hull alá. Ijesztően élethű. S ahogy az akváriumba kerül az agyaggal teli tányér, mely az áttetsző vízben mint egy füstfelhő rajzolódik ki. Sokáig elnézném."

Szerda Zsófia, Hét Nap

"Költészet, színház, képzőművészet, irodalom és zene. Fogyasszák, néha jólesik egy hasba rúgás." 

Igor Burić

"Lovas Ildikó regényéből, amelyet Góli Kornélia adaptált és Urbán András rendezett színpadra, monológsorozat lett, amelyeket, egy kivételével, mint felvételről hallunk. E monológokból Csáth „őrületének” egy lehetséges olvasatát kapjuk meg, a naplóit és más forrásokat bogarászva. Magánbeszédeket hallhatunk Csáth anyjától, feleségétől, Olgától és Kisolgától is – a lányától, aki árván maradva kolostorban nőtt fel, későn tudva csak meg, kik is valójában a szülei. Ráadásul a leleplezés a társadalom felől érkezik, így ez a kis szó, e „valójában” válik a regény igazi tétjévé, így aztán ez lesz az előadás kulcsszava is. Ez, a lány monológja lesz az egyetlen, amely élőben hangzik el, olyan megérintő és intim mozzanatot teremtve, amelyben az előadás valóban bensőségessé és személyessé válik, itt-és-mosttá, szemben az off-ból felhangzó monológokkal, amelyek mintha távol levő hősök szavai lennének. Az ő idejük lejárt és nem volt, aki meghallja a hangjukat – legalábbis nem olyannak, amilyennek bemutatták őket."