To_R

× ResponsiveMultiLevelMenu (codrops) style requires jQuery library version 1.7 or higher, but you have opted to provide your own library. Please ensure you have the proper version of jQuery included. (note: this is not an error)
Rendező
Frenák Pál
Vendégjáték


Frenák Pál az M Studio csapatával egy elképzelt festenről, összejövetelről, a képzelt világ és a nyers realitás közötti bolyongásról, az elhallgatott és a kimondhatatlan minőségéről, a látszólagos őrület és a valóság viszonyáról beszél. A sajátos Frenák-mozgásrendszer és a jelnyelv elemeiből épülő koreográfia a lineáris és a spirális energia játékából építkezik. A látszólag hétköznapi helyzetek sora olykor konstruktív, olykor pedig dekonstruktív módon találkozik, és e találkozásból létrejövő új minőség vezet el a káoszból egy megélhető valósághoz.

Koreográfia és koncepció: Frenák Pál
Koreográfus asszisztensei: Halász Gábor, Maurer Milán, Vasas Erika
Zeneszerző: Gryllus Ábris
Light design: Marton János
Alpin technika: Zoltai György
Kellékmester: Zayzon Ádá
Előadók: Deák Zoltán, Gáll Katalin, Nagy Eszter, Orbán Levente, Polgár Emília, Szekrényes László, Veres Nagy Attila
Fénytechnikus: Szabó Huba
Hangtechnikus: Chirițescu György
Ügyelő: Bartók Enikő
Öltöztető, kellékes: Both Melinda

Előzetes (trailer): https://vimeo.com/249819117

 

Frenák Pál

A számos hazai és nemzetközi díjjal kitüntetett francia-magyar koreográfus, Frenák Pál a 80-as évektől kezdődően Párizsban és Budapesten él és dolgozik. Gyermekkorának meghatározó élménye, hogy szülei siketek és nagyothallók voltak, így az anyanyelvként elsajátított jelnyelv művészeti munkájának szerves részét képezi. Frenák Pál a kortárs európai táncéletben radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységével, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival.

Kritika részletek

A fesztivál első napjára időzítette az M Studio legújabb premierjét, a To_R-t, amelyet Frenák Pál koreografált, és amely teljesen új szemszögből mutatta meg a társulatot. A bemutató egyébként jó felkészítőül szolgált arra nézve, hogy a Frenák stílusát eddig nem igazán ismerő nézők megedződjenek: a fesztivál programjában ugyanis három Frenák Pál előadás szerepelt (első, harmadik és utolsó nap). A To_R központi téreleme egy átlátszó, négyzet alakú medence, amely egyszerre lehetőség és kihívás a táncosok számára – hogyan lehet megtalálni a kényelmes könnyedséget és pozíciót a megfelelő ráeséshez, továbbeséshez, lendülethez. Nem tudjuk, pontosan mit is jelent ez a tor, ahol fehér menyasszonyi ruhákban/szoknyákban önkívületi állapotokat ragadnak meg a szereplők. Mindvégig érezhető valamiféle bizarr esztétika, már csak a jelmezekkel összhangban levő, előbb csillárszerűen lelógó, majd szétesett fehér ruhákra gondolva is. Erre a bizarr effektusra erősít rá az előadás végén levő jelenet, ahol Polgár Emília mintegy végérvényesen bevérzi az egyébként is „bűnösnek” tűnő teret. Az előadás talán legszakrálisabb és egyben legszebb jelenete számomra az, amelyben Karády Katalin dalát jelnyelven, a nézőkkel szemben, egy vonalban adják elő a táncosok. Bár még bizonytalan, de őszinte szemkontaktust teremtenek a nézőkkel, ennek a belsőséges kapcsolatnak célja lesz: a megértetni akarás – miközben halljuk a szöveget, a test nyelvéből akarjuk érteni a mondanivalót. (Kiss Krisztina)

Forrás: jatekter.ro

* * *

Menyasszonyok ugrálnak egy nagy úszógumi, vizes medence vagy inkább küzdőtér szélére, röpülnek, forognak, lecsúsznak, felállnak, és mindezt újrakezdik, majd végtelennek tűnő ismétlődő mozgássorok, rángatózások következnek, fémes gépzajok, csapódások és más különleges hangeffektusok kíséretében. Egy tolószékes mozgássérült, aki időnként úgy tekint társaira, mint a király trónjáról, különböző estélyi és menyasszonyi ruhákba öltöztetett hölgyek-urak, egy meztelenségével játszó lecsúszott díva, táncra idomított vaddisznók, korcsolyázók, jelnyelven éneklő megasztárok és sok-sok jellegzetesen frenákos mozgás a végtelenségig felpörgetve és állandóan ismétlődve, mintha egy hatalmas forgószél beszippantotta volna a szereplőket, és forgatná őket ugyanabban a szabályos spirálban, ahonnan nincs kitörés. Az álmaimat nem veheted el – énekli a mozgássérült, és miközben lassan végignézünk a jelnyelven kommunikáló ragyogó csapaton, ott visszhangzik bennünk ennek az egész társulatnak a múltja a szinte vakmerőnek tűnő kezdettel, az első időszak kudarcaival, aztán az egyre komolyabb eredmények, és végül a jelen, ahogy itt ülünk egy Frenák-bemutatón egy rendkívül színvonalas mozgásszínházi seregszemle megnyitóján, és nézzük ezeket a művészeket, akiknek minden mozgássora önvallomás, hisz ők maguk és álmaik élik ezt  az előadást. Mindenki önmaga és egy kicsit több is annál, ez az egész pedig maga a csoda, Frenák mester monogramjával. (Nagy B. Sándor)

Forrás: Háromszék Független Napilap

Partnereink

Kövessen minket a Facebookon