Till Eulenspiegel

Az előadás szövege német népdalokra és Rudolf Erich Raspe a Münchhausen báró csodálatos utazásai és kalandjai című regényére épül.

Tara Manić, rendező:

Münchausen báró szállóigéje a mendace veritas – az igazság a hazugságokban rejlik – erre a bölcsességre épül a rendezői alapötlet, valamint arra, hogy mi az, ami közös a magyar és a szerb mentalitásban? A választ gyermekkorom kedvenc meséiben, a Münchausen báróról és Till Eulenspiegelről szóló mítoszokban találtam meg. Mára mindkét hős túllépett irodalmi keretein, archetípusként vannak jelen a köztudatban és a tudományban (Münchausen­-számok), az egészségügyben (Münchausen-szindróma)...

Münchausen báró időben és térben zajló kalandos utazásai naivnak tűnhetnek, viszont érdekes módon utalnak egy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb jelenségre – a hazugságra és a hantázásra (Harry Frankfurt: A hantáról című filozófiai esszéje ugyanezeket a jelenséget taglalja). A Till Euenspiegel – a hantáról című színházi szöveg középkori Till- és Münchausen-mítoszok, Mark Twain Ádám és Éva naplója, valamint A hantáról című esszé alapján jött létre, amit az Újvidéki Színház társulata visz színpadra.

A modern világban több síkon és rengeteg módon zajlik a kommunikáció, számtalan lehetőséget adva a hantára, sőt szinte tálcán kínálja fel azt. Célom nem a szereplők pszichológiai, intim lényegének az elemzése volt, a saját világom mélységeibe szerettem volna betekinteni, hátha így megértem a saját valóságomat. Akarva-akaratlan felmerült bennem a kérdés: mik a következményei azoknak a dolgoknak amiket kimondunk?

A világban történő extrém, erőszakos történések, a thrilleri fordulatokkal felturbózott hírek hidegen hagynak bennünket, és úgy tűnik, a nagy rohanásban elfelejtettünk valamit, ami legalább annyira veszélyes – a mindennapi, apró, szinte észrevétlenül kimondott hazugságokat és azok vészes következményeit.

Amit viszont biztosan tudunk, az az, hogy a Till Euenspiegellel nem szándékozunk hantázni.

Rendező: Tara Manić

Dramaturg: Dejan Prčić

Díszlet: Árva Nóra

Kosztüm: Milica Radovanović

A kosztümtervező asszisztense: Srđan Perić

Zeneszerző: Klemm Dávid

Fordító: Lénárd Róbert

A rendező asszisztensei: Anja Čuković és Pongó Gábor

Játsszák: Elor Emina, Figura Terézia, Ferenc Ágota, Mészáros Árpád, Giric Attila, Huszta Dániel, Magyar Attila, Pongó Gábor

 

Részlet Harry Frankfurt A hantáról című esszéjéből

A hanta elkerülhetetlen azokban az esetekben, amikor a körülmények megkívánják valakitől, hogy olyan dolgokról beszéljen, amikről fogalma sincs.

A hanta akkor kerül előtérbe, amikor a kötelességek és a lehetőségek arra kényszerítik az embert, hogy olyan témáról beszéljen, amelyhez nem rendelkezik megfelelő tudással − vagyis fogalma sincs a tényekről, amelyek az adott témához kötődnek.

Ez a jelenség akív részese a mindennapjainknak, az emberek kénytelenek – akár saját akaratukból, akár mások által késztetve – bő lére eresztve beszélni olyan dolgokról, amikhez nem értenek.

Az ilyen helyzetek abból az igencsak elterjedt meggyőződésből jönnek létre, miszerint a demokráciában minden lelkiismeretes polgárnak véleményt kell formálnia mindenről, ami a világban történik.

A nem létező kapcsolatot egy ember gondolatai és valóságtudata között nem kell külön hangsúlyoznunk – ám azoknál, akik nem tudnak létezni, sőt erkölcsi kérdést csinálnak abból, hogy a világban zajló történéseket elemzik és véleményezik, ezek a tünetek még súlyosabbak.

Képgaléria

Partnereink

Kövessen minket a Facebookon