
Az előadás szövege német népdalokra és Rudolf Erich Raspe a Münchhausen báró csodálatos utazásai és kalandjai című regényére épül.
Tara Manić, rendező:
Münchausen báró szállóigéje a mendace veritas – az igazság a hazugságokban rejlik – erre a bölcsességre épül a rendezői alapötlet, valamint arra, hogy mi az, ami közös a magyar és a szerb mentalitásban? A választ gyermekkorom kedvenc meséiben, a Münchausen báróról és Till Eulenspiegelről szóló mítoszokban találtam meg. Mára mindkét hős túllépett irodalmi keretein, archetípusként vannak jelen a köztudatban és a tudományban (Münchausen-számok), az egészségügyben (Münchausen-szindróma)...
Münchausen báró időben és térben zajló kalandos utazásai naivnak tűnhetnek, viszont érdekes módon utalnak egy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb jelenségre – a hazugságra és a hantázásra (Harry Frankfurt: A hantáról című filozófiai esszéje ugyanezeket a jelenséget taglalja). A Till Euenspiegel – a hantáról című színházi szöveg középkori Till- és Münchausen-mítoszok, Mark Twain Ádám és Éva naplója, valamint A hantáról című esszé alapján jött létre, amit az Újvidéki Színház társulata visz színpadra.
A modern világban több síkon és rengeteg módon zajlik a kommunikáció, számtalan lehetőséget adva a hantára, sőt szinte tálcán kínálja fel azt. Célom nem a szereplők pszichológiai, intim lényegének az elemzése volt, a saját világom mélységeibe szerettem volna betekinteni, hátha így megértem a saját valóságomat. Akarva-akaratlan felmerült bennem a kérdés: mik a következményei azoknak a dolgoknak amiket kimondunk?
A világban történő extrém, erőszakos történések, a thrilleri fordulatokkal felturbózott hírek hidegen hagynak bennünket, és úgy tűnik, a nagy rohanásban elfelejtettünk valamit, ami legalább annyira veszélyes – a mindennapi, apró, szinte észrevétlenül kimondott hazugságokat és azok vészes következményeit.
Amit viszont biztosan tudunk, az az, hogy a Till Euenspiegellel nem szándékozunk hantázni.
Rendező: Tara Manić
Dramaturg: Dejan Prčić
Díszlet: Árva Nóra
Kosztüm: Milica Radovanović
A kosztümtervező asszisztense: Srđan Perić
Zeneszerző: Klemm Dávid
Fordító: Lénárd Róbert
A rendező asszisztensei: Anja Čuković és Pongó Gábor
Játsszák: Elor Emina, Figura Terézia, Ferenc Ágota, Mészáros Árpád, Giric Attila, Huszta Dániel, Magyar Attila, Pongó Gábor
Részlet Harry Frankfurt A hantáról című esszéjéből
A hanta elkerülhetetlen azokban az esetekben, amikor a körülmények megkívánják valakitől, hogy olyan dolgokról beszéljen, amikről fogalma sincs.
A hanta akkor kerül előtérbe, amikor a kötelességek és a lehetőségek arra kényszerítik az embert, hogy olyan témáról beszéljen, amelyhez nem rendelkezik megfelelő tudással − vagyis fogalma sincs a tényekről, amelyek az adott témához kötődnek.
Ez a jelenség akív részese a mindennapjainknak, az emberek kénytelenek – akár saját akaratukból, akár mások által késztetve – bő lére eresztve beszélni olyan dolgokról, amikhez nem értenek.
Az ilyen helyzetek abból az igencsak elterjedt meggyőződésből jönnek létre, miszerint a demokráciában minden lelkiismeretes polgárnak véleményt kell formálnia mindenről, ami a világban történik.
A nem létező kapcsolatot egy ember gondolatai és valóságtudata között nem kell külön hangsúlyoznunk – ám azoknál, akik nem tudnak létezni, sőt erkölcsi kérdést csinálnak abból, hogy a világban zajló történéseket elemzik és véleményezik, ezek a tünetek még súlyosabbak.