A Fáma a biciklistákról

× ResponsiveMultiLevelMenu (codrops) style requires jQuery library version 1.7 or higher, but you have opted to provide your own library. Please ensure you have the proper version of jQuery included. (note: this is not an error)

‒ zenés metahorror a történelem végéről ‒

Isten hozta a Nagy Tébolydában!
...ahol az elektrosokk diktálja a tánc ritmusát.
...ahol Európa biciklin száguld a vidám semmibe.
...ahol a guminyomok vér és elektromosság.
...ahol a sebességváltó a pszichoanalízis.
...ahol az olajozott golyóscsapágyon elcsúszik a józan ész.
A bicikli ülésén ott csücsül egy halom titkos összeesküvő, jónéhány köz- és önveszélyes, pár anarchista, egy földönkívüli és persze maga Sigmund Freud.
Az ajtó nyitva, de nincs kijárat.

 

* * *

Fáma a biciklistákról

 

Emlékszem egy viccre még Jugoszlávia idejéből, ami arról szólt, hogy a németek a második világháborúban elsősorban a zsidókat és a biciklistákat irtották. A kérdésre, hogy “miért éppen a biciklistákat?” a következő volt a válasz: “és miért a zsidókat?”.

Mindenesetre úgy tűnik, a biciklisták (a zsidóktól eltérően) mégsem ártatlanok. Svetislav Basara, aki regényeiben hűen fedi fel a magán- és nyilvános történelmek rejtelmeit, a Fáma a biciklistákról című regényében globális méreteket öltő hatalmas biciklista-összeesküvésről rántja le a leplet, amelynek írmagja a középkorban nyugszik. A belekeveredett résztvevők spektruma plusz nyugtalanságot szül, hiszen olyan nagy neveket látunk e lapokon, mint Freudé és Sherlock Holmesé, tehát olyanokét, akiktől elvárjuk, hogy a rendszer vígasza legyenek.

Az elkövető Basara ‒ erre emlékeztetnünk kell a hallgatót, ahogy arra is, hogy egy 1987-es regényről van szó, amelynek narratívája a legjobb esetben is fragmentárisnak nevezhető. Mert a lerombolt értékrendek korában, amelyben a politikumon és a bankokon kívül semmi sem maradt, csak a töredék felel meg a valóságnak. Ám ez a leszámolás nem csak a mának szól; a múlt is átértékelődik, új kontextusba kerül történelmi dokumentumokkal, hamisítványokkal, személyes történetekkel, irodalmi szövegekkel. Akár kitalált, akár nem, a rózsakeresztes biciklisták kis páholyának testvériségének ‒ mint minden titkos társaságnak ‒ titkos terve vagyon: egy húszmillió lelki beteg befogadására alkalmas elmegyógyintézet kiépítése. Húszmillió lakos ‒ egyértelmű utalás az 1987-es Jugoszláviára. Basara e titkos társaságot fegyverként használja regényében, amellyel a civilizáció posztulátumaival számol le. A kiadás óta eltelt idő nem cáfolt rá a szerzőre és művére. Sőt, az elmegyógyintézet hétmilliárd főre dagadt.

Lénárd Róbert újvidéki rendező, aki valószínűleg maga is tagja az említett testvériségnek, a jelen geopolitikai szituációban találja meg az indokot, hogy az evangélikus biciklisták visszatérjenek a porondra.

Az Újvidéki Színház kisterme a közönséget és a színészeket egymás karjába löki. Lénárd szerint máris mindannyian a diliházban vannak, mindenki a maga diagnózisával, szenvedélyével, tikkjeivel. Meg persze biciklikerékkel meg kormánnyal. Itt van többek között Freud, Randa Károly király, Sherlock Holmes és Watson, de itt van dr. Herbert Mayer, aki minden erejét bevetve harcol a biciklisták létezésének babonája ellen, és aki szeretne tudományos előadást tartani, hogy felfedje a fámát a biciklistákról ‒ fel sem fogva, hogy mindezzel egy őrültek házában próbálkozik, épp a biciklisták között.

Basara széttört világának töredékeit Lénárd a saját dramatizációjában és rendezésében a ripityomból kompakt egésszé tapasztja össze. A szereplők gyónnak, egymásnak esnek, elrejtőznek és felfedik magukat, legelőször is önmagukkal állnak összetűzésben, azután dr. Mayerrel a tudóssal, történésszel, az igazság tolmácsával. Ezek a konfliktusok nem csupán verbálisak, de fizikaiak is, s a leszámolások közepette ez a színész-organizmus pislákol, rándul, lüktet, támad, ordít, énekel, sír és táncol ‒ mindezt elképesztő hurrikánként a darab elejétől a végéig, és a vég, amely e kínokat kedvező módon zárná le, elmarad.

Az Újvidéki Színház azon kevés társulatok egyike, amely ekkora erővel, ekkora kegyetlenséggel és fájdalommal, fegyelmezetten és koncentráltan játsszák el ezt a nehéz és komplikált játékot. Elor Emina Freudja tele van apró jelekkel, hátsó gondolatokkal, folytonos belső dialógussal, amely akkor is kiül az arcára, ha mindenki elől rejteni próbálja. Mészáros Árpád Károlya e veszélyes tébolyban igazán félelmetes, ugyanakkor őrülete repedésein át kilátszik e szerencsétlen lélek minden nyomora, akárcsak a még nála is nyomorultabb udvarmesteré, a Gombos Dániel alakította Grosmané. Igazából mintha a szereplők versenyt rendeznének, ki lesz az egyik oldalon törékenyebb és fájdalmasabb, a másikon pedig iszonytatóbb és veszélyesebb ‒ Huszta Dániel mint dr. Mayer, Szilágyi Áron, Figura Terézia, Ferenc Ágota, Pongó Gábor és Szalai Bence, mind részt vesznek ebben az ámokfutásban.

Árva Nóra díszlet-és jelmeztervező sikeresen tölti ki a színház stúdiótermének szűk terét, és építi ki azt izgalmas játéktérré. Egészében nézve izgalmas színházi cselekvés a Fáma a biciklistákról, rendezői és színészi csúcsteljesítmény, amely egy hazai kortárs irodalmi klasszikusból született. És mert könnyen mozdítható előadás, kár volna, ha a közönség nem látná más városokban is.

 

Aleksandra Glovacki,

Ars, artifex; Belgrádi Rádió, 202

Képgaléria

Partnereink

Kövessen minket a Facebookon