Az évad, kicsiben

× ResponsiveMultiLevelMenu (codrops) style requires jQuery library version 1.7 or higher, but you have opted to provide your own library. Please ensure you have the proper version of jQuery included. (note: this is not an error)

A játszási struktúra, a színház dinamikája, a szokások ‒ mindez nehezen engedi meg azt, amire márcus végén a tavaszt és a színházat ünnepelve készülünk. (A tavaszt azért, mert remélhetőleg addigra már kisüt a nap, a színházat azért, mert világnapja van.) A 2017/18-as évad eddigi csúcstermékét kínáljuk nézőinknek. Afféle miniévadot, ha úgy tetszik. Három nap, három előadás, három történet a szélmalomharcról. A szezon, kicsiben.

E három nap kellős közepette a színházi világnap foglal helyet, amelyen felolvasásra kerül a minden évben más-más alkotó által megfogalmazott levél Thália művészetéről. Peter Brook, Elfriede Jelinek, legutóbb Isabelle Huppert ‒ csak pár alkotó a híres művészek sorából, akik az utóbbi években pennát hegyeztek és levelet fogalmaztak a világ színházai számára.

Mi meg minifesztiválozunk, három nagyon különböző előadással.

Legelőször is az évad legelső bemutatóját helyezzük tálcán a nagyközönség elé: 26-án a MITEM és a kisvárdai Magyar Színházak Fesztiváljának meghívottja, a Szlovéniába, Kazahsztánba, Magyarországra utazni készülő forradalmi-költői mestermű, a Borisz Davidovics síremléke kezdi a sort. A Danilo Kiš klasszikusából kiforrott-kinőtt szépségsen fájdalmas játék komplex borgesi módon mesél egy forradalmár (pontosabban A forradalmár) életéről, amely legalább annyira szövevényes és átláthatatlan, mint maga a huszadik század. A Balkán egyik legnépszerűbb rendezője, a macedón Alekszandar Popovszki garantálja a mély, de ugyanakkor elviselhetetlenül könnyű szórakozást.

Rögtön másnap, a színházi világnap alkalmából 27-én egy ritkán előszedett klasszikust, a II. Edwardot tekinthetik meg a kisteremben. Kit Marlowe minden szabályt felrúgó botránydarabja (nehezen elképzelhető, hogy az angol reneszánszban ne fordultak volna el szemérmesen e szöveg hallatán) négyszáz évvel bemutatója után is aktuális politikai és magánéleti kérdéseket boncolgat, ezúttal Lénárd Róbert rendezésében és egy zuhanykabinnal a központban ‒ árulás, szerelem, gyilok, háború, szex, drog, rock’n’roll ‒ mindez ott van a királydrámák királyában.

A harmadik nap, azaz március 28-a ismét a nagyszínpadot nyitja meg előttünk, de úgy, ahogy ezt még nem láttuk: Don Quijote története nem annyira magáról a cervantesi reneszánsz Spanyolhonról mesél, hanem a bennünk élő Don Quijotéról, a szellemről, mi szárnyalni akar, az életről, amit nem éltünk le, a kóbor lovagról, aki ki akar törni belőlünk. Párhuzamos életeink Sardar Tagirovsky rendező keze nyomán nyílnak meg előttünk egy költői világban, ami a Don Quijote Second Hand címet viseli.

Gyertek hát. Az évadot ennyi idő alatt még nem láthattátok egyben. Tekintsétek fesztiválmeghívásnak, pár napnyi utazásnak a szélmalomharcok sivatagában. Tekintsétek annak, ami: az évadnak, kicsiben.

 

Partnereink

Kövessen minket a Facebookon