
Ismerősek ezek a háborúk, ismerős a testvérkés a testvérnyakon. Ismerősek a gyermekkori bújócskák és focimeccsek. Valahogy be ismerős lett ez az antik történet. Be ismerősek ezek az anyák, akik telesírják az árvácska-ágyásokat. Be ismerős az eső, a szerelem, a muzsika. Be ismerős a zuhanás az ógörögből a Nyugat-Balkánra, a gyerekkor füves pályáiról a felnőttkor foltos sparheltjére. Antigoné. Mert puhára esni igenis be szép.
Szereposztás:
Crnkovity Gabriella – Antigoné
Szabó Regina – Iszméné
Mészáros Árpád – Kreón
Figura Terézia – Euridiké
Ferenc Ágota – Theiresziász
Banka Lívia – Kórus
Gombos Dániel – Haimón
Kőrösi István – Eteoklész
Pongó Gábor – Polüneikész
Dupák Fanni – Fiatal Antigoné
Szalai Bence – Fiatal Eteoklész
László Roland – Fiatal Polüneikész
Dramaturg: Dorotea Šušak
Díszlet és jelmez: Zdravka Ivandija Kirigin
Zene: Irena Popović Dragović
Fényterv: Vesna Kolarec
Fény: Bíró Tibor
Hang: Vukašin Vojvodić
Videó: Stefan Milošević
A zeneszerző assisztense: Nikola Dragović
A díszlet- és jelmeztervező asszisztense: Jovana Dugonjić
Smink: Bojana Radović
Fordítás: Raffai Telecski Ágnes
Ügyelő, súgó: Bíró Alekszandra
Plakát: Srđan Doroški és Romano Nikolić
Rendező: Romano Nikolić
"A darab hangulatát egy egyszerű konyhabelső, illetve a színpad előterét borító földtömeg – sírhely, talán kert – egymásmellettisége határozza meg. Félhomály. Puskaropogás. Jobb oldalt egy utánfutó, benne holttest. A halott feláll, kisétál, de a helyére máris másikat fektet egy egyenruhás férfi. Ehhez hasonló, abszurdnak ható helyzetekkel van tele az előadás. Hétköznapi szerelmi epizódok, futballozó gyermekek, aztán népi ruhában technora táncoló félmeztelen férfiak, vagy fagyasztóban felejtett színészek váltogatják egymást a színen – állandóságot csak a hétköznapi monotóniát kifejező kávéfőzés teremt a színpadon.
Az újvidéki előadás egy teljesen új értelmezésben vette elő az Antigoné-történetet. A rendező amiatt érezte aktuálisnak a témát, mert, a dél-szláv háborúnak rengeteg olyan áldozata volt, akiktől nem tudtak elbúcsúzni szeretteik, temetetlenül maradtak." Simon Júlia Annamária
Romano Nikolić, rendező:
A produkció központi motívuma nemcsak a saját, hanem a közösség életéért való egyéni felelősség, valamint az igazságosságért akár a létezését is feláldozni való hajlandóság kérdése. Ezzel az Antigoné – Be szép dolog puhára esni című előadás meglévő hiedelmeinket kérdőjelezi meg, hitünket az áldozat, az erőszaktevő, a tanú, a polgár és végső soron az ember szerepében.
A produkciót támogatta:
Újvidék Város Kulturális Titkársága és Magyarország Kulturális és Innovációs Minisztériuma
Repertoáron | ||||
---|---|---|---|---|
11 | December | Hétfő | 19:00 |