Az Anna Karenina február 3-án

A társulatnak ez az első közreműködése Dejan Projkovszki, észak-macedóniai rendezővel, akitől két éve láthattuk az Othello c. előadást az első Synergy fesztiválon, melyet a szkopjei Török Színházzal készített.

Mészáros Árpád: „Másodszor dolgozhatok macedón rendezővel, ugyanis a Borisz Davidovics síremléke előadásunkat Alekszandar Popovszkival készítettük, és Dejan Projkovszkinál is érzem azt a jó alkotói energiát, és hiszem hogy nem engedi meg, hogy a színpadon bármilyen szituációban kellemetlenül érezzem magamat.”

Béres Márta is próbafolyamat kellemes légkörét emeli ki: „Örömmel érkezem a próbákra, hosszan iszogatom a kávémat, halogatom az átöltözést, húzom az időt, mivel ez a szerep nagyon sokat követel tőlem. Mikor már az anyagban vagyok, akkor viszont észre sem veszem, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Tetszik, hogy Dejan milyen odaadóan próbálja megérteni az emberi pszichét, az embereket olyanoknak elfogadni, amilyenek, és hogy nem ítélkezik róluk. Végtelenül boldog lennék, ha a közönség felismerné, hogy mennyi munkánk és szeretetünk van ebben a fantasztikus alkotásban, amit remélem, élvezettel néz majd a közönség.”

Dejan Projkovszki rendezésében az Anna Karenina lesz az első bemutatónk a 46. évad kezdetén, ezt követően még hat bemutatót tervezünk. Az idei évadunk a Hegek címet viseli, és ebből a szempontból is érdekes, hogyan látják művészeink az általuk alakított szereplő sorsát a hegek, sebhelyek vonatkozásában.

Béres Márta

„A hegeket az élet karcolja ránk, ha való életet élünk, és ezeket nem tudjuk kivédeni, és felesleges is azon fáradoznunk, hogy folyton védjük magunkat. A sebhely az nyom, egy jel az emberen. Anna Karenina a női Hamlet. Nevének kimondásakor a vonat jut eszünkbe, az öngyilkosság, ami azt jelenti, hogy az ő sebe olyan mély és fájdalmas volt, hogy nem tudott vele élni.”

Német Attila

„Pszichés, vagy láthatatlan hegeket minden ember hordoz magán, aki súlyos traumán esett át. Ilyen trauma éppen a válás is – a ráeszmélés a szeretett embertől való elszakadásra, a szeretetlenségre, hogy elárultak, elhagytak és megcsaltak... Mindez Alekszej Karenin. Ilyen hegek hordozója, de nemcsak ő, hanem mindazok, akiknek ilyen vagy hasonló élményben volt részük. A láthatatlan hegek mindig velünk vannak, kísérnek bennünket és kifejezett nyomot hagynak életeinkben. ”